2013. november 29., péntek

Mintha a fogtündér tüntette volna el...

Na Hello!

Ez a bejegyzés ismételten egy személyes, saját tapasztalatokról beszámoló kis kellemetlen iromány lesz.
Egészen pontosan az alsó 8as bölcsességfogamról....




Viszonylag kezdek észhez térni már lassan, de még mindig nehéz pontosan összefoglalni az élményeimet, holott a nehezén már túlvagyok, és szeretnék ´´támogatásképpen´´ segíteni egy ilyen bejegyzéssel azoknak, akik még az előtt járnak, amin én már átmentem...
Remélhetőleg azért nem mindenki számára ekkora szenvedés egy ilyen beavatkozás.
Mert nekem nem ment simán....sajnos...

Pár hete egy békés csütörtök este még boldogan tömtem magamba a finom mézeskalácsokat, majd fogat mostam és nyugovóra tértem....Másnap reggel azonban a már ismerős fájásra ébredtem. Az alsó bölcsességfogam bizony bedurrant és iszonyatos feszítő, gyulladt fájdalommal lüktetett az alsó állkapcsom leghátsó részében szépen sugározva a kínt szanaszét a fejembe....

Ez már előfordult 1..2..szer így hát ismételten azthittem, hogy megúszom pár napos szenvedéssel és majd szépen magától elmúlik....de sajnos egyre erősödött, enni se bírtam a fájdalomtól és elmentem a királydentbe. Ahol az orvos megnézte...majd közölte, hogy bizony erre már nem lesz elég egy antibiotikumos kúra, ami leviszi a gyulladást, mert bizony itt keletkezett egy kis tok, amiben rohad a kaja és televan baktériummal, így és ez miatt begyulladt a fogam és félő, hogy csonthártyagyulladásom is lett.
Szépen ott a székben ülve....beijedve eliszkoltam, de előtte még kértem egy diklofenák tartalmú fájdalomcsillapítót. Azt szedegettem otthon, nyugtatgatva magam, hogy hátha lenyugszik ez a fog és majd szépen megy minden úgy, ahogy eddig is....DE NEM! Ezúttal nem úsztam meg! Ezért a neten keresgetve bukkantam rá egy altatásos privát fogászati rendelőre!

Hétfőn reggel iszonyatos kínok közepette már sírva a fájdalomtól hívtam fel a doktornőt, aki hallván mekkora a baj, már estére berendelt magához. Közben elmondta, hogy ma már ne egyek, ne igyak, mert ha úgy látja, akkor meg is szabadít engem ettől a fogtól még ma este, ugyanis sok műtét volt aznap így az altatóorvos is éppen ott volt vele.

Riasztottam a szüleimet, akik gyorsan fel is utaztak hozzám, hogy ne egyedül vágjak neki ennek a borzalomnak. Végig mellettem voltak és nagyon készségesen támogattak. ( ennek ellenére ismételten volt egy kisebb cigányos vitánk az autóban várakozva, de ez nálunk már mindennapos metódus :) )
Szval elmentünk este 9 kor a doktornőhöz, aki kedvesen fogadott a lila színű rendelőjében....Már ez a kellemes lila szín is hatott a spirituális énemre, ami kezdett megnyugvást sugározni szét a testemben és lelkemben...no,de a neheze még hátravolt és bizony Ő Úgy döntött, hogy szépen megszabadít ettől a fogtól, még hozzá nem is akárhogy! Magyarázta nekem az idegtől remegő rémültnek, hogy itt bizony nem egy egyszerű foghúzásról van szó, hanem bizony ezt ki kell vésni az állkapocs csontomból...UHHH, nembiztos, hogy ezt én végig akarom gondolni magamba...legyünk túl rajta és kész!


Természetesen altatásban kértem a procedura elvégzését. Hogy miért? Mert meg akartam óvni az orvos testi épségét! :) Mindenkinek jobb így... itt érdekes módon nem volt szükség semmilyen előzetes vizsgálatra az altatáshoz. Szépen hanyatt feküdtem a lila ágyon/széken...és egy icipici tűszúrást éreztem, majd valami hideg folyadék áramlását a vénámba...és a doktornő beszélt hozzám...majd arra gondoltam bizony itt már nincs menekvés, innen már nem katapultálok, igy egyszercsak elaludtam...és aztán bumm...érdekes marokkói piacos, fűszervásárlásos időutazásos álmom után rögtön kábán ébredtem...Mondhatom nem is tudom, hogyan jutottam ki az ajtón a váróba...ahol egy idő után tértem magamhoz, és anyuék szerint angolul beszéltem és azt se tudtam holvagyok....majd szépen kezdett visszatérni az igazi énem és hasító fájdalmat éreztem azon az oldalon, ahol azelőtt még a fogam lakott. Tiszta vér volt a szám és vért köptem ki a zsebkendőmbe...Mindenáron haza akartam érni és úgyvoltam vele, hogy egye fene, a nehezén már talán túlvagyok... Hát Talán..., mert nem! Ésmég szerencse megjegyzem, hogy végig aludtam ezt a beavatkozást, mert még ígyis szörnyű volt az a stressz, amit átéltem! Legközelebb is ezt a módszert fogom választani, mindenkinek kényelmesebb és kellemesebb így!

Szval hazaértünk....lefeküdtem, mert álmos voltam...a fájdalom egyre erősebben kezdett visszatérni a pofámba! És attól kezdve mindennap valami szörnyűséges volt! Természetesen beszedegettem az antibiotikumot, amit felírtak ugye a felülfertőződés elkerülése és gyulladás megszűntetése miatt.
Hogy miért volt ezután maga a Poklok Pokla? Elmondom...
Én a kis kíváncsi folyton tükörrel és ájfonzseblámpával nézegettem a szájam belsejét...már amennyire kitudtam nyitni, ugyanis azóta is szájzáram van!
És felfedeztem, hogy azok a fájó részek...fájó pontok, amiket a szájamban érzek nem másak, mint megannyi afta! Óriásiak...kisebbek...lyukasak...gennyesek... Iszooonyatosan fájdalmasak! És végig televolt velük a szájam belseje, az ínyem és még a torkom is! Éreztem, hogy itt valami nem stimmel...
Nos...felhvívtam az orvost, hogy ugye most mitévő legyek...mert ezek megkeserítik az életemet! Konkrétan inni nemtudtam, és nyelni sem, mert pont a torkomban is ékeskedett egy bazinagy, amitől még a nyálam lenyelése is hatalmas szenvedésnek bizonyult, nemhogy valami pépes kaja esetleg dzsúz, ami marja, csípi...
Ezek után mindennap bejártam jobb híján ide a szentkirályi utcai rendelőbe Vagotyllal ecseteltetni, mert ugye nekem ez esik útba legközelebb... Mit ne mondjak...ez a vagotyl marha rossz ízű és majd beszartam, amikor beecsetelték vele az egész szájüregemet, sőt garatomat is...mert valami marhamód mart :) még a könnyem is kicsordult bizony...és majdnem letéptem a szék karfáját...de azthiszem elég hatásos, mivel elkezdtek összemenni és eltűnni az aftáim pár nap múlva a rendszeresen naponta egy alkalmas ecsetelgetések után....  
Bár ezt a csodálatos szert már évek óta nem adják haza sajnos :(

Ezt a 2 hetes szenvedést ( amit főleg az aftáknak köszönhetek ) senkinek nem kívánom! Alattmosak és szörnyen fájnak, elmondani nem lehet tényleg....és vagy a stressz hozta ki őket, vagy a gyulladás, fertőzés szétterjedése a szájamban vagy akármi, ami nem volt steril...tudja a fene.
Jó pár kilótól megszabadultam...mert se enni, se inni nemtudtam.
Már 2 hét eltelt...és bizony még mindig zsibbad a szám alul...nemérzem...sőt szájzáram is van és még mindig fáj az állkapcsom és a műtét helye is!  Kaptam izomlazítot és próbálom tornáztatni. Semmi javulás...
Napjában 4 szer mosom a fogam speciális géllel és gyulladáscsökkentő szájvízzel öblögetek!
Próbálok pépes kajákat enni, illetve pici falatokat megrágni...sajnos még egy ideig biztos nem lesz az igazi, de a lényeg, hogy végre megszabadultam attól a fölösleges bölcsességfogtól! A másik oldalon lévő 8 as kiműtését még elhalasztom most egy időre, legalábbis, ameddig be nem gyullad, mert ezt a tortúrát mégegyszer nem bírom ki ilyen szinten :(


Szval....NE VÁRJÁTOK MEG AMÉG ÍGY BEGYULLAD  A FOGATOK, HANEM SZEDESSÉTEK KI MÁR ELŐTTE, MERT EZ ÍGY MÉG SÚLYOSABB ÉS NEM ELÉG CSAK EGY KIS ANTIBIOTIKUS LELOHASZTÁS IDŐKÖZÖNKÉNT, MERT UGYIS ÚJRA MEG ÚJRA BEFOG GYULLADNI ÉS BIZONY ILYEN KEMÉNY CSONTHÁRTYAGYULLADÁSOTOK LESZ ÉS A MŰTÉT IS FÁJDALMASABB LESZ UTÁNNA....

Ha valakit érdekel melyik helyen jártam és kinél, akkor nyugodtan irjon, szívesen megadom a doktornő és a fogászat elérhetőségét! Nagyon kedves volt velem és sokkal kellemesebb volt így, mintha altatás nélkül szenvedtük volna végig ezt a vésést...Mindenkinek csak ajánlani tudom !









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése