Hy!
Vagy szijasztok...vagy hello vagy akármi másnemű köszöntés...talán jobban illene ide..nem is tudom mi lenne a megfelelő..de ez a szokás..valahogy mindig el kell kezdeni...megszólítani az erretévedőket...
Egy blog nem szólhat mindig arról, hogy mit vásároltam, vagy milyen ruhát vettem ma fel... vagy hogy hova megyek, esetleg hogy hol voltam, vagy hol vásároltam, mit ettem és milyen képeket készítettem az életem apró mozzanatairól.Amikor valami komoly...tragikus és visszafordíthatatlan történik velünk, vagy a hozzánk közel álló szerettünkkel, akkor ezek a földi anyagi javak a semmibe vésznek oly hirtelen, ahogy kegyeinkbe férkőztek..
Személyesebb hangvételű írásokkal is kell gazdagodnia egy blognak...
Nyílván én nem is egy Beauty blogot vezetek...ez meg a másik...
Az alkotókedv, vagy a múzsa nálam mindig a letargia...
Letargikus állapot...de miért is ?
Most ez van...megtalált megint..
Ilyenkor gondolataim oly mélységes bugyrába merülök, hogy nehéz onnan kievickélnem , hogy újra képes legyek látni a nap örömmel melegítő sugarait...
Az iszlám megtanított arra, hogy még, ha fájdalmas is, de elkell fogadnunk dolgokat... Ez Istenünk Allah akarata és kész.
Nemtudom miért ért el engem ez a nyomasztó sötét köd, ami úgyérzem beborítja az elmémet olykor és teljesen magáévá tesz, és börtönéből nem enged...így szemlélem a külvilágot, én innen bentről a saját zárkámban, amit ez a hangulat hoz létre...mintha fizikailag is a hatalma alá vonna...bekerítene...
Az utóbbi napjaim sajnos nem teltek jól...
Egyik helyről rohangáltam a másikra...és ez egy picit megtépázta az amúgyis sérült lelkem..
Egy előbbi bejegyzésben boldogan tettem említést az egyik cicámról...
Nos ez a cica nagyon megbetegedett...
Egyik nap még örült...ugrált..boldogan játszott és szólt hozzám, amikor együtt voltunk...
a simogatásaimat és szeretetemet hálás dagasztással jutalmazta...ölemben gyereki ragaszkodással hajtotta álomra fejecskéjét vagy csak nézett rám a nagy szemeivel..és így diskuráltunk mi ketten...
Ragaszkodott hozzám és olyan szeretetet adott, mint egy ember...talán még többet is...
A tekintete sugározta felém, hogy ő az én egyik társam az életben és olyan kis hálás jószívű lény volt, amit eddig még egyetlen állatkámnál sem tapasztaltam...
Az a kiscica igazán hálás volt nekem, hogy borzasztó körülményektől mentettem meg egy rendes tiszta életbe...és én ezt szívből tettem...meg akartam meni és biztosítani neki egy kellemes életet...
Olyan kapcsolat bontakozott ki kettőnk között ebben a cirka 2 hétben, amit sosem fogok elfelejteni...
Hogy miért is ez az emlékezetes szomorú hangvétel?
Hát arra, hogy sajnos az utóbbi héten mellette már ott várt lesben a halál sötét árnya...
Egyik napról a másikra lebetegedett...
Hányt...hasmenése volt...láz gyötörte...nem vett már magához se ételt, se folyadékot...
Eszeveszetten és kétségbeesve rohantam az állatorvoshoz, hogy segítsen rajta..
Mindigvégig bíztam...és reményem cseppjei szépen lassan hullottak bele a kilátástalanság tengerébe...
Csendben...iszonyú 4 napos szenvedés után...sajnos Harount befogadta Allah csodálatos kertje ott fenn... a végtelen égbolton ragyogó csillagok felett...
Szombaton még annyira biztam és imádkoztam érte...itattam és etetni próbáltam...az élet szép csendben hagyta el kicsiny gyenge testét...majd elbúcsúztam tőle, és megígértem neki, hogy már csak kettőt alszunk és hétfőn vinni fogom őt a doktorhoz...csak bírd ki valahogy kicsi Haroun, hiszen annyi élmény vár még ránk...
Bizakodva tértem nyugovóra...nagyon aggódtam érte, gyomrom görcsben volt...
Rossz álmok kísértek...majd vasárnap reggel mikor felkeltem és szólítottam, sajnos már nem jött a szokásos kis rekedt válasza...
Tudtam, hogy baj van...kerestem őt a lakásban, majd a fürdőszobába érve tragikus látvány fogadott...
Haroun teste a földön elnyúlva élettelenül feküdt...szemei nyitva voltak...de már nem csillant meg benne a fény...éleszgettem...talán csak gyenge és nem tud már reagálni...majd pár perces vívódás után...szavaim a semmibe szálltak...messze tőlem...és sírva nyugtáztam, sajnos elhagyott...örökre...
Már az angyalokkal volt...a mennyország kapuja kinyílt előtte és ő besétált rajta kecses lépteivel...
Könnyeim forrón szelték útjikat arcomon...s közben szívem összeszorult...
Nemvagyok már képes feléleszteni, hiszen meghalt...
Szomorúan tudatosult bennem, sajnos halandó vagyok és nincs az az erőm, mellyel én ezt az ártatlan kis lényt fel tudnám támasztani...elvesztettem a lelkét...
Imáimmal elengedtem és elbúcsúztam tőle...
Lelkiismeret furdalás gyötört, hogy talán nem tettem meg mindent :( nem tettem eleget...hiába voltam mellette...Kétséges mardosták gondolataim, hogy mit szenvedhetett el, mielőtt a fénybe lépett...
Bármit megtettem volna, hogy megmentsem a halál markától...de sajnos nem voltam rá képes...
Hosszú órákig ültem mellette és imádkoztam...beszéltem hozzá...
Szörnyű volt látni, hogy a teste ott feküdt tőlem összeesve...szeme a szenvedéstől üvegessé vált...és a lelke már messze szállt...nem volt már ott velem...
Gyertyákat gyújtottam...és a gondolataim arra tévedtek, hogy bizony talán így a legjobb...legalább már nem szenved tovább...
Természetesen az embereket is sajnálom....de az állatokat azért jobban, mert ők védtelen lények...nem boldogulnak úgy ebben a dimenzióban...szükségük van ránk, hogy vigyázzunk rájuk...
Szeretetteljes lények, akik megérdemelnek minden törődést és szeretetet...
Minden embernek, akinek állatkája van, igenis köteles óvni és a legjobb tudása szerint vigyázni rá és felelősségteljesen gondozni...
Nem értem azokat, akik kidobnak állatokat az utcára, vagy hagynak szenvedni, vagy megkínoznak...
Ha cicád van...ivartalanítsd...igenis, ha már kisállatod van, fordíts rá azt az összeget, hogy elvidd orvoshoz..beoltasd..ivartalanítsd és gondozd megfelelően...
Úgy legalább kicsi az esély, hogy annyi kóbor cica lesz...és megbetegednek és rengeteg kicsinyük lesz, akik kiverten élnek valahol a hideg és koszos utcán...iszonyatos körülmények és szenvedések közepette....
Vagy, ha terhes lesz a cicád, akkor lásd el a kis almot és figyelj oda rá...majd ajándékozd el kedves felelősségteljes jövőbeni jóságos gazdiknak a kicsinyeket...de ne öld meg, vagy dobd ki az utcára...
Ha ezt nem tudod bevállalni, akkor ivartalanítsd....
Nem nevezem embernek azokat, akik nem eszerint cselekednek...ők társadalmunk gaz szörnyetegei...
Az én cicám is ilyen sorsba született és élt hosszú hónapokid...de én kiragadtam őt ebből...Ő csak egy volt a sok közül...vajon hány ártatlan kiscica szenved még a világon?
Ha tehetném mindet megmenteném...de ez természetesen lehetetlen...de amit tudok énis megteszek és szerintem sokan vagyunk még így...
Nos nem akarom hosszúra tekerni ezt a véleményáradatomat, a lényeget mindenki leszűrte...
Fellősségteljes gazdikra, jóságos emberekre van szükség...hiszen ezek a kis érző lények ugyanúgy isten teremtményei, ahogy mi emberek is...ugyanazt érdemlik...szeretetet, gondoskodást,törődést...sőt jobban, mert ők kivannak szolgáltatva nekünk...
Ezért kérem, mindenki figyeljen oda rájuk...és legalább figyelje a körülötte lévő embereket és figyelmeztesse őket a helyes eljárásra ilyen esetekben...
Én most talán kudarcot vallottam...de a cicám már nagyon levolt gyengülve, mikor hozzám került...mérhetetlen optimizmusom fellendülen akart segíteni neki, de ez nemvolt elég...
Az egyenlen gondolat, mely ellágyítja vérző szívemet, hogy már nem szenved tovább...viszont, ha arra gondolom, hogy meggyógyulhatott volna, ha esetleg hamarabb hozzám került, akkor elszorul a torkom :( de sajnos elkell fogadnunk Isten akaratát...
Emlékét örökre őrini fogom és el nem feledem eme csodálatos kis teremtmény...
Haroun örökre a szívembe zártalak, lényedet nem pótolhatja senki!
Elkezdődött túlvilági élete...
Drága szüleimnek ezúton is köszönöm, hogy eltemették őt...
Nugodj békében és Áldás legyen veled,
La Ilaha Illala....
Allah a Mindenség Ura, a Szeretetteljes, a Végső...
Drága Haroun Légy boldog ott fenn...
Nagyon hiányzol!
"Versengve buzgólkodjatok Uratok bocsánatáért és egy kertért, amely olyan széles, mint az egek és a föld, s amely készen áll az óvakodók számára, akik adakoznak, akkor is, ha jól, akkor is, ha rosszul megy a soruk; akik erőt vesznek haragvásukon és elnézőek az emberek iránt. Allah szereti a jóravalókat."
Vagy szijasztok...vagy hello vagy akármi másnemű köszöntés...talán jobban illene ide..nem is tudom mi lenne a megfelelő..de ez a szokás..valahogy mindig el kell kezdeni...megszólítani az erretévedőket...
Egy blog nem szólhat mindig arról, hogy mit vásároltam, vagy milyen ruhát vettem ma fel... vagy hogy hova megyek, esetleg hogy hol voltam, vagy hol vásároltam, mit ettem és milyen képeket készítettem az életem apró mozzanatairól.Amikor valami komoly...tragikus és visszafordíthatatlan történik velünk, vagy a hozzánk közel álló szerettünkkel, akkor ezek a földi anyagi javak a semmibe vésznek oly hirtelen, ahogy kegyeinkbe férkőztek..
Személyesebb hangvételű írásokkal is kell gazdagodnia egy blognak...
Nyílván én nem is egy Beauty blogot vezetek...ez meg a másik...
Az alkotókedv, vagy a múzsa nálam mindig a letargia...
Letargikus állapot...de miért is ?
Most ez van...megtalált megint..
Ilyenkor gondolataim oly mélységes bugyrába merülök, hogy nehéz onnan kievickélnem , hogy újra képes legyek látni a nap örömmel melegítő sugarait...
Az iszlám megtanított arra, hogy még, ha fájdalmas is, de elkell fogadnunk dolgokat... Ez Istenünk Allah akarata és kész.
Nemtudom miért ért el engem ez a nyomasztó sötét köd, ami úgyérzem beborítja az elmémet olykor és teljesen magáévá tesz, és börtönéből nem enged...így szemlélem a külvilágot, én innen bentről a saját zárkámban, amit ez a hangulat hoz létre...mintha fizikailag is a hatalma alá vonna...bekerítene...
Az utóbbi napjaim sajnos nem teltek jól...
Egyik helyről rohangáltam a másikra...és ez egy picit megtépázta az amúgyis sérült lelkem..
Egy előbbi bejegyzésben boldogan tettem említést az egyik cicámról...
Nos ez a cica nagyon megbetegedett...
Egyik nap még örült...ugrált..boldogan játszott és szólt hozzám, amikor együtt voltunk...
a simogatásaimat és szeretetemet hálás dagasztással jutalmazta...ölemben gyereki ragaszkodással hajtotta álomra fejecskéjét vagy csak nézett rám a nagy szemeivel..és így diskuráltunk mi ketten...
Ragaszkodott hozzám és olyan szeretetet adott, mint egy ember...talán még többet is...
A tekintete sugározta felém, hogy ő az én egyik társam az életben és olyan kis hálás jószívű lény volt, amit eddig még egyetlen állatkámnál sem tapasztaltam...
Az a kiscica igazán hálás volt nekem, hogy borzasztó körülményektől mentettem meg egy rendes tiszta életbe...és én ezt szívből tettem...meg akartam meni és biztosítani neki egy kellemes életet...
Olyan kapcsolat bontakozott ki kettőnk között ebben a cirka 2 hétben, amit sosem fogok elfelejteni...
Hogy miért is ez az emlékezetes szomorú hangvétel?
Hát arra, hogy sajnos az utóbbi héten mellette már ott várt lesben a halál sötét árnya...
Egyik napról a másikra lebetegedett...
Hányt...hasmenése volt...láz gyötörte...nem vett már magához se ételt, se folyadékot...
Eszeveszetten és kétségbeesve rohantam az állatorvoshoz, hogy segítsen rajta..
Mindigvégig bíztam...és reményem cseppjei szépen lassan hullottak bele a kilátástalanság tengerébe...
Csendben...iszonyú 4 napos szenvedés után...sajnos Harount befogadta Allah csodálatos kertje ott fenn... a végtelen égbolton ragyogó csillagok felett...
Szombaton még annyira biztam és imádkoztam érte...itattam és etetni próbáltam...az élet szép csendben hagyta el kicsiny gyenge testét...majd elbúcsúztam tőle, és megígértem neki, hogy már csak kettőt alszunk és hétfőn vinni fogom őt a doktorhoz...csak bírd ki valahogy kicsi Haroun, hiszen annyi élmény vár még ránk...
Bizakodva tértem nyugovóra...nagyon aggódtam érte, gyomrom görcsben volt...
Rossz álmok kísértek...majd vasárnap reggel mikor felkeltem és szólítottam, sajnos már nem jött a szokásos kis rekedt válasza...
Tudtam, hogy baj van...kerestem őt a lakásban, majd a fürdőszobába érve tragikus látvány fogadott...
Haroun teste a földön elnyúlva élettelenül feküdt...szemei nyitva voltak...de már nem csillant meg benne a fény...éleszgettem...talán csak gyenge és nem tud már reagálni...majd pár perces vívódás után...szavaim a semmibe szálltak...messze tőlem...és sírva nyugtáztam, sajnos elhagyott...örökre...
Már az angyalokkal volt...a mennyország kapuja kinyílt előtte és ő besétált rajta kecses lépteivel...
Könnyeim forrón szelték útjikat arcomon...s közben szívem összeszorult...
Nemvagyok már képes feléleszteni, hiszen meghalt...
Szomorúan tudatosult bennem, sajnos halandó vagyok és nincs az az erőm, mellyel én ezt az ártatlan kis lényt fel tudnám támasztani...elvesztettem a lelkét...
Imáimmal elengedtem és elbúcsúztam tőle...
Lelkiismeret furdalás gyötört, hogy talán nem tettem meg mindent :( nem tettem eleget...hiába voltam mellette...Kétséges mardosták gondolataim, hogy mit szenvedhetett el, mielőtt a fénybe lépett...
Bármit megtettem volna, hogy megmentsem a halál markától...de sajnos nem voltam rá képes...
Hosszú órákig ültem mellette és imádkoztam...beszéltem hozzá...
Szörnyű volt látni, hogy a teste ott feküdt tőlem összeesve...szeme a szenvedéstől üvegessé vált...és a lelke már messze szállt...nem volt már ott velem...
Gyertyákat gyújtottam...és a gondolataim arra tévedtek, hogy bizony talán így a legjobb...legalább már nem szenved tovább...
Természetesen az embereket is sajnálom....de az állatokat azért jobban, mert ők védtelen lények...nem boldogulnak úgy ebben a dimenzióban...szükségük van ránk, hogy vigyázzunk rájuk...
Szeretetteljes lények, akik megérdemelnek minden törődést és szeretetet...
Minden embernek, akinek állatkája van, igenis köteles óvni és a legjobb tudása szerint vigyázni rá és felelősségteljesen gondozni...
Nem értem azokat, akik kidobnak állatokat az utcára, vagy hagynak szenvedni, vagy megkínoznak...
Ha cicád van...ivartalanítsd...igenis, ha már kisállatod van, fordíts rá azt az összeget, hogy elvidd orvoshoz..beoltasd..ivartalanítsd és gondozd megfelelően...
Úgy legalább kicsi az esély, hogy annyi kóbor cica lesz...és megbetegednek és rengeteg kicsinyük lesz, akik kiverten élnek valahol a hideg és koszos utcán...iszonyatos körülmények és szenvedések közepette....
Vagy, ha terhes lesz a cicád, akkor lásd el a kis almot és figyelj oda rá...majd ajándékozd el kedves felelősségteljes jövőbeni jóságos gazdiknak a kicsinyeket...de ne öld meg, vagy dobd ki az utcára...
Ha ezt nem tudod bevállalni, akkor ivartalanítsd....
Nem nevezem embernek azokat, akik nem eszerint cselekednek...ők társadalmunk gaz szörnyetegei...
Az én cicám is ilyen sorsba született és élt hosszú hónapokid...de én kiragadtam őt ebből...Ő csak egy volt a sok közül...vajon hány ártatlan kiscica szenved még a világon?
Ha tehetném mindet megmenteném...de ez természetesen lehetetlen...de amit tudok énis megteszek és szerintem sokan vagyunk még így...
Nos nem akarom hosszúra tekerni ezt a véleményáradatomat, a lényeget mindenki leszűrte...
Fellősségteljes gazdikra, jóságos emberekre van szükség...hiszen ezek a kis érző lények ugyanúgy isten teremtményei, ahogy mi emberek is...ugyanazt érdemlik...szeretetet, gondoskodást,törődést...sőt jobban, mert ők kivannak szolgáltatva nekünk...
Ezért kérem, mindenki figyeljen oda rájuk...és legalább figyelje a körülötte lévő embereket és figyelmeztesse őket a helyes eljárásra ilyen esetekben...
Én most talán kudarcot vallottam...de a cicám már nagyon levolt gyengülve, mikor hozzám került...mérhetetlen optimizmusom fellendülen akart segíteni neki, de ez nemvolt elég...
Az egyenlen gondolat, mely ellágyítja vérző szívemet, hogy már nem szenved tovább...viszont, ha arra gondolom, hogy meggyógyulhatott volna, ha esetleg hamarabb hozzám került, akkor elszorul a torkom :( de sajnos elkell fogadnunk Isten akaratát...
Emlékét örökre őrini fogom és el nem feledem eme csodálatos kis teremtmény...
Haroun örökre a szívembe zártalak, lényedet nem pótolhatja senki!
Elkezdődött túlvilági élete...
Drága szüleimnek ezúton is köszönöm, hogy eltemették őt...
Nugodj békében és Áldás legyen veled,
La Ilaha Illala....
Allah a Mindenség Ura, a Szeretetteljes, a Végső...
Drága Haroun Légy boldog ott fenn...
Nagyon hiányzol!
"Versengve buzgólkodjatok Uratok bocsánatáért és egy kertért, amely olyan széles, mint az egek és a föld, s amely készen áll az óvakodók számára, akik adakoznak, akkor is, ha jól, akkor is, ha rosszul megy a soruk; akik erőt vesznek haragvásukon és elnézőek az emberek iránt. Allah szereti a jóravalókat."
cute catty ')
VálaszTörlés