Orientalism

Nagyon szeretem a művészeteket, ezen belül is a festészetet.

Teljesen rabul ejtettek ezek a képek, amiket most megfogok osztani a blogon.

Rajongok a keleties háremek világát ábrázoló festményekért/képekért!

Mindig is lenyűgözött az arab háremek és szerájok titokzatos és buja világa.Ezek a képek szerintem teljes mértékben visszaadják az akkori légkör hangulatát.Amint a képeket elemezzük ,szemünk előtt megelevenedik a színes, aranytól ,drágakőtöl, selyemtől, bársonytól giccses világ, melyben szinte érezni a tömény parfümös fürdőolajok és tea bódító illatát. Halk ritmus, oudh, kis csengők és temérdek féle női kacaj zengi be a helységeket.A Palotához tartozó kertek dzsungelhez hasonlóan bővelkednek egzotikus állatokban. Meseszép pávák és láncravert leopárdok ékesítik e teret.És persze csodaszép kelmékbe öltözött Odaliszkek heverésznek a puha díszes perzsaszőnyegeken.Kávét szürcsölgetve és édes csemegéket kóstolgatva.Ez az, ahogyan nagyjából az én képzeletemben élnek…

Íme egy kis leírás a hárem izgalmas világáról- unatkozó háremhölgyekkel színezve :)

A középkorban a szultánnak és rabszolganőinek együtt töltött órái szigorú előírások szerint zajlottak. A háremhölgyek közül csak néhányan részesülhettek különleges elbánásban.

A XVI. század derekán az oszmán birodalom Bécstől Adenig, Perzsiától az afrikai Oránig terjedt. Az óriási terület legfőbb ura a szultán volt, aki a szeráj nevű, hermetikusan elzárt palotaegyüttesben lakott a fővárosban, Isztambulban. A szeráj egy egész negyedet alkotott, több mint ötezren éltek itt. Középpontjában a hárem, a több száz odaliszkkal és rabszolganővel, akiket az eunuchok (kasztrált apródok) őriztek.

Pavilonokból, villákból, hegyoldalba épült házacskákból, teraszos kertekből állt a hárem, melynek központi épületében lakott udvarával a birodalom legbefolyásosabb asszonya, az "anyakirályné". Nehezebb volt bejutni hozzá, mint a szultánhoz. A protokoll erre az alkalomra még az öltözéket is meghatározta.

Protokoll - ettől félt igazán maga a szultán is! Nem tehetett mindent úgy, ahogy csak akart. A szerájban - sőt még a háremben is -az etikett előírásait neki is be kellett tartani. Az egész udvart megmozgató, különlegesen elkészített mindennapi ötvenfogásos ebéd elfogyasztása után sem siethetett egyenesen megtekinteni néhány száz odaliszkját.

Szegény szultán!

A protokoll értelmében először ugyanis látogatást kellett tennie az anyakirálynénál, aki igyekezett őt minél tovább marasztalni. Csak ezután kerülhetett sor az odaliszkok felvonulására. A világ minden tájáról származó szépségek öltözékét is a protokoll írta elő. Amikor a szultán kiválasztotta egyiküket, ne gondoljuk, hogy az odaliszk azonnal a hálószobába sietett, a szultán pedig utána. Előbb még sok tennivalót írtak elő a szabályok.

A kijelölt odaliszkot a fürdőbe vezették, ahol húsz leányzó ragyogó tisztára mosta. Ezután kiképzett, megvakított eunuchok megmasszírozták, majd a fodrászok következtek. Ők az odaliszk hajához azonban csak később nyúltak, mivel első feladatuk az volt, hogy a haj, a szempillák és a szemöldök kivételével minden szőrszálat eltávolítsanak az odaliszk testéről.

Újabb szépítő csapat befestette körmeit a kezén és a lábán, majd az illatszerek mesternője a férfivágyat serkentő illatszerekkel kente be testét. Ismét a fodrászok következtek, most már pompás fürtökbe rendezhették az odaliszk haját.

Mindez eltartott néhány óra hosszat, képzelhetjük, hogy ezalatt a szultán hányszor elátkozta a protokollt - de nem tudott mit tenni. Nemegyszer a kedve is elment az egésztől.

Végül az odaliszkok hosszú menete vezette be a hálóterembe a kiválasztott lányt a szinte már bosszúsan várakozó szultánhoz. A kísérők visszavonultak, az ajtó pedig bezárult. De hiába, mivel olyan vékony deszkából készült, hogy minden hang vagy nesz kihallatszott.

Feleségek rangsorban

A nász után az etikett szerint a szultánnak kellett először fölkelnie. Bement a fürdőbe, közben az odaliszk átkutatta a szultán ruhadarabjait, a zsebeiben talált pénzt megtarthatta magának. Mire a szultán visszatért, az odaliszkot már elvezették. A háremőr értesítette az írnokokat, akik bejegyezték az erre a célra szolgáló regiszterbe az odaliszk nevét és az éjszaka dátumát. Ha kilenc hónap múlva az odaliszk fiút szült, a napló igazolta, hogy a fiú az uralkodó gyermeke.

Az odaliszk a hálóteremből rendszerint új helyiségbe került. A bonyolult hierarchia értelmében tízesével laktak egy-egy szobában azok a háremhölgyek, akiket a szultán nem tüntetett ki figyelmével. Ha magasabb rangú volt egy odaliszk, kevesebb társával osztotta meg lakrészét.

Azok a hölgyek, akik fiút szültek a szultánnak, jogot nyertek ahhoz, hogy külön lakosztályuk és saját kíséretük legyen. A legfontosabb az a feleség volt, aki az első fiút szülte. Neki még egy kiváltsága lehetett: a szultánnak az ő hálótermében kellett tölteni minden péntekre virradó éjszakát.

Szerelem? Az micsoda?

A rabszolgaságban élő odaliszkok több mint 80 százaléka soha egyetlen éjszakát sem tölthetett urával. A többiek közül mintegy kétszázan életükben csak egyszer léphettek a szultán hálószobájába, és csak néhányan lehettek olyan szerencsések, hogy gyermeket szülhettek a szultánnak. Hogy ilyen kevesen estek teherbe? Nem, többen is állapotosak lettek, de az udvarban külön szakember foglalkozott a magzatelhajtással.

A háremben több "igazi" férfi is megfordult a szultánon kívül. Az udvari zenekar zenészeit például nem kasztrálták, csak gondosan bekötötték a szemüket, mielőtt beléptek oda. Orvos is járt a háremben, de a beteg odaliszkot egy erre kiképzett asszony vizsgálta meg. Ám a hangverseny vagy a betegség ritka esemény volt, a háremhölgyek élete szomorúan és rettentő unalmasan zajlott.

A sok fiatal, unatkozó nő szerelemre vágyott. Legtöbben szüzek maradtak, hiszen egyetlen éjszakát sem töltöttek a szultánnal. Legfeljebb az eunuchokba szerettek bele, különösen a fiatal őrök álltak nagy becsben. De a legtöbb háremhölgy végül is leszbikus lett.

Most pedig csatolnék pár általam kedvelt képet!

Jó gyönyörködést!
(sok kép következik)