2012. december 29., szombat

Uramirgalmazzz!!!

Ismét egoista vagyok és pedáns....már ami a vásárlást illeti :)

Amit rólam tudni kell...Imádom a Zarát.(pont)
De ki nem?
Nos az az igazság, hogy találkoztam már olyan női egyedekkel :) akik kérdőn vetették fel a szemöldöküket és nekem szegeztek egy kérdést: Te mit találsz a Zarában? Mert én akárhányszor bemegyek oda, semmit se találok, semmise tetszik...
No Ők nem lelki társak :) ( bocs az ironizálásért, természetesen jó barátnőféleségek :))
Szóval az én kérdésem valahogy úgy szólna, hogy Te figyelj te mit NEM találsz? :) Mert én akárhányszor bemegyek oda, én eldöntöm, hogy én ott akarok aludni :))))) (vagyis minden kellene.)
Persze tudom, hogy nemszabad nagyravágyónak lennem, de a szemem elcsábul...
Én eddig még megkell mondjam nem csalódtam a Zarában vásárolt holmikban.
Az tény és való, hogy elég drága és bizony nekem se tömődik tele a pénztárcám túl gyakran, de vannak olyan darabok, amikről képtelen vagyok lemondani, és eldöntöm, hogy márpedig az bizony az enyém lesz! :)

Nah és én már fényévekkel ezelőtt vártam ezt a mostani leárazást :)
Természetesen rengeteg dolog van, ami most is kéne, de persze tudom, hogy nemlehet minden az enyém...azért egy két darab jól jönne és nem bánnám, ha a magaménak tudhatnám!

Igy 26 évesen már azt vettem észre, hogy némi infantilizmus mellett azért, de sikerült kinőnöm a vegyünk össze minden szart, amirecsaktellik :) nos gáz vagy nem gáz,ugye anyagilag se állok a toppon, tehát nem könnyes a szemem a meghatottságtól hogy hudejólmegy,mert NEM :) ( ez nem panaszkodás, csak pusztán egy elkellfogadni tény)

Másik fele meg, hogy azért az évekkel meg miegymás sikerült valamennyire megtalálnom magam, a saját stílusom...
Tehát értem ezalatt, hogy ugye nagyjából tisztában vagyok a szekrényeim tartalmával...Tudom mikor mihez mire van szükség...becsúszik kúszik egy ötlet egy inspiráló kép vagy nekem tetszik dolog...és akkor azokat úgy megpróbálom beszerezni.

Nos felszoktam nézni webre,és akkor ott elböngészgetek, kiválasztok pár cuccot, ami mittomén ehhez meg ahhoz jólenne passzolna miegymás...és akkor fejbe elraktározom a listámba és elruccanok az üzetbe....(ahol persze az eltervezetteknél még többet és jobbakat is látni...szval haditerv kicsit összekuszálva lenni)
Na és akkor pár kiló cuccal, amit levadásztam a vállfákról, azokat felpróbálgatom...általában kiszokott derülni, hogy fele se kényelmes meg áll jól meg nem passzol hozzám meg belsőhang, hogy nemkell ez neked Nóra meg méretnempasszolás meg miegymás :)
Sok izzadtság, de a nyertesek végül természetesen jönnek velem haza.

1. megkell gondolnom, mert nemakarok hülyeségeket összevásárolni.
Régebben megkaptam  a barátnőmtől, amikor egyszer átjött, hogy Úriisten, mennyi szarod van :)
És igaza volt, sok szarom volt és semmi se ment semmihez, halmoztam a szart, de mára már tudatosan vásárolok, tényleg próbálom passzintani! ( megj.: nem mintha neki nem lett volna vagy lenne dupla ennyi szara :))

2. nemvagyok cipőmániás, régen sok magassarkút szedtem össze és nem is hordtam igazán, nőieskedni akartam, de rá kellett jönnöm, hogy kevés olyan alkalomra látogatok én el, amire valóak azok a kis lábbelik, és inkább hétköznapi cipőre van szükségem. Magas vagyok, tehát nemcsak kényelmes a lapos, de nekem talán előnyösebb is, mert nemszeretek kilógni az emberek közül.
Tehát egy vagányabb és egy elegánsabb csizma télen, nyáron meg valami kis lapos különleges díszítéssel, ami általában megy az én ruháimhoz.

3. nemvagyok táskamániás, mert valljuk be annyira lusta vagyok, hogy nemszeretek én minig egyikből a másikba pakolászni, meg általában egyet megszeretek és akkor azt ameddig szét nem rongyolom addig hordom. Igyekszem olyan darabot választani, ami mindenemhez passzol. Elég nagy, tehát fél életem belefér.  Persze nem azt mondom, hogyha valami táska istentelenül megtetszik , akkor nem veszem meg, de nemigazán nézegetem, elvagyok a kis jól beválttal.
Akkor kezdek el szaglászni új után, mikor már a régi tényleg felvállalhatatlan. (és elkell mondjam, hogy akkor is nehezen válok meg a kis régi darabtól, sokszor ki se dobom)

Nah akkor ennyit most így röviden a rólam egy szeletkéjéről :)


Berakok pár képet azokról a cuccokról, amikre most fáj a fogam :












Nos...
Egy kobold aranya jól jönne most...( ha a családom olvassa, akkor ezt érteni fogják)
Fekete....állatminta....Igen, ez nálam a nyerő! Imádom a fekete színt. Számomra ez nem a gyász színe,hanem az eleganciájé. Amikor feketét viselek, akkor jól érzem magam.
Állatminta: Kiskoromtól kezdve közel áll hozzám, szval nem a mostani trendhullámoknak köszönhető. Tartom magam ahhoz, hogy nem közönséges és nem Peggy Bundys! ( mellesleg kedvelem Peggy Bundyt)

Cipő:
Ezt a kis lapost pedigmár régen kinéztem és azóta áhitozok rá. Volt egy hasonlóm, amit Malagán vásároltam 3 éve. Nagyon kényelmes volt benne végigszaladgálni a jóidőt és nem utolsósorban állandó dicséreteket zsebeltem be vele. Ezért nagyon jólenne, ha egy 40 es megvárna engem most ebből a gyönyörű darabból. Ha ez most hazajönne velem, akkor jóidőre megint letudnám a cipőkérdést :)

Ingek:
 nincs különösebb magyrázatom, kellenek! Kedvenc állataimmal díszitettek! Általában ilyen ingeket hordok...általam kedvelt zakóim alá, illetve farmereimhez. Ennyi.

Leopárdos Tunika: Leopárdos! Kell. Tetszik! Tudnám használni! Feltételezem jó az anyaga!

Fekete ruhácska: Ebből sose elég. Igy kép alapján tetszik. Meglátjuk...






2012. december 24., hétfő

Orientalism

Nagyon szeretem a művészeteket, ezen belül is a festészetet.
Teljesen rabul ejtettek ezek a képek, amiket most megfogok osztani a blogon.
Rajongok a keleties háremek világát ábrázoló festményekért/képekért!
Mindig is lenyűgözött az arab háremek és szerájok titokzatos és buja világa.Ezek a képek szerintem teljes mértékben visszaadják az akkori légkör hangulatát.Amint a képeket elemezzük ,szemünk előtt megelevenedik a színes, aranytól ,drágakőtöl, selyemtől, bársonytól giccses világ, melyben szinte érezni a tömény parfümös fürdőolajok és tea bódító illatát. Halk ritmus, oudh, kis csengők és temérdek féle női kacaj zengi be a helységeket.A Palotához tartozó kertek dzsungelhez hasonlóan bővelkednek egzotikus állatokban. Meseszép pávák és láncravert leopárdok ékesítik e teret.És persze csodaszép kelmékbe öltözött Odaliszkek heverésznek a puha díszes perzsaszőnyegeken.Kávét szürcsölgetve és édes csemegéket kóstolgatva.Ez az, ahogyan nagyjából az én képzeletemben élnek…


Íme egy kis leírás a hárem izgalmas világáról- unatkozó háremhölgyekkel színezve :)

A középkorban a szultánnak és rabszolganőinek együtt töltött órái szigorú előírások szerint zajlottak. A háremhölgyek közül csak néhányan részesülhettek különleges elbánásban.

A XVI. század derekán az oszmán birodalom Bécstől Adenig, Perzsiától az afrikai Oránig terjedt. Az óriási terület legfőbb ura a szultán volt, aki a szeráj nevű, hermetikusan elzárt palotaegyüttesben lakott a fővárosban, Isztambulban. A szeráj egy egész negyedet alkotott, több mint ötezren éltek itt. Középpontjában a hárem, a több száz odaliszkkal és rabszolganővel, akiket az eunuchok (kasztrált apródok) őriztek.

Pavilonokból, villákból, hegyoldalba épült házacskákból, teraszos kertekből állt a hárem, melynek központi épületében lakott udvarával a birodalom legbefolyásosabb asszonya, az "anyakirályné". Nehezebb volt bejutni hozzá, mint a szultánhoz. A protokoll erre az alkalomra még az öltözéket is meghatározta.

Protokoll - ettől félt igazán maga a szultán is! Nem tehetett mindent úgy, ahogy csak akart. A szerájban - sőt még a háremben is -az etikett előírásait neki is be kellett tartani. Az egész udvart megmozgató, különlegesen elkészített mindennapi ötvenfogásos ebéd elfogyasztása után sem siethetett egyenesen megtekinteni néhány száz odaliszkját.
Szegény szultán!

A protokoll értelmében először ugyanis látogatást kellett tennie az anyakirálynénál, aki igyekezett őt minél tovább marasztalni. Csak ezután kerülhetett sor az odaliszkok felvonulására. A világ minden tájáról származó szépségek öltözékét is a protokoll írta elő. Amikor a szultán kiválasztotta egyiküket, ne gondoljuk, hogy az odaliszk azonnal a hálószobába sietett, a szultán pedig utána. Előbb még sok tennivalót írtak elő a szabályok.

A kijelölt odaliszkot a fürdőbe vezették, ahol húsz leányzó ragyogó tisztára mosta. Ezután kiképzett, megvakított eunuchok megmasszírozták, majd a fodrászok következtek. Ők az odaliszk hajához azonban csak később nyúltak, mivel első feladatuk az volt, hogy a haj, a szempillák és a szemöldök kivételével minden szőrszálat eltávolítsanak az odaliszk testéről.

Újabb szépítő csapat befestette körmeit a kezén és a lábán, majd az illatszerek mesternője a férfivágyat serkentő illatszerekkel kente be testét. Ismét a fodrászok következtek, most már pompás fürtökbe rendezhették az odaliszk haját.

Mindez eltartott néhány óra hosszat, képzelhetjük, hogy ezalatt a szultán hányszor elátkozta a protokollt - de nem tudott mit tenni. Nemegyszer a kedve is elment az egésztől.

Végül az odaliszkok hosszú menete vezette be a hálóterembe a kiválasztott lányt a szinte már bosszúsan várakozó szultánhoz. A kísérők visszavonultak, az ajtó pedig bezárult. De hiába, mivel olyan vékony deszkából készült, hogy minden hang vagy nesz kihallatszott.

Feleségek rangsorban
A nász után az etikett szerint a szultánnak kellett először fölkelnie. Bement a fürdőbe, közben az odaliszk átkutatta a szultán ruhadarabjait, a zsebeiben talált pénzt megtarthatta magának. Mire a szultán visszatért, az odaliszkot már elvezették. A háremőr értesítette az írnokokat, akik bejegyezték az erre a célra szolgáló regiszterbe az odaliszk nevét és az éjszaka dátumát. Ha kilenc hónap múlva az odaliszk fiút szült, a napló igazolta, hogy a fiú az uralkodó gyermeke.

Az odaliszk a hálóteremből rendszerint új helyiségbe került. A bonyolult hierarchia értelmében tízesével laktak egy-egy szobában azok a háremhölgyek, akiket a szultán nem tüntetett ki figyelmével. Ha magasabb rangú volt egy odaliszk, kevesebb társával osztotta meg lakrészét.

Azok a hölgyek, akik fiút szültek a szultánnak, jogot nyertek ahhoz, hogy külön lakosztályuk és saját kíséretük legyen. A legfontosabb az a feleség volt, aki az első fiút szülte. Neki még egy kiváltsága lehetett: a szultánnak az ő hálótermében kellett tölteni minden péntekre virradó éjszakát.
Szerelem? Az micsoda?
A rabszolgaságban élő odaliszkok több mint 80 százaléka soha egyetlen éjszakát sem tölthetett urával. A többiek közül mintegy kétszázan életükben csak egyszer léphettek a szultán hálószobájába, és csak néhányan lehettek olyan szerencsések, hogy gyermeket szülhettek a szultánnak. Hogy ilyen kevesen estek teherbe? Nem, többen is állapotosak lettek, de az udvarban külön szakember foglalkozott a magzatelhajtással.

A háremben több "igazi" férfi is megfordult a szultánon kívül. Az udvari zenekar zenészeit például nem kasztrálták, csak gondosan bekötötték a szemüket, mielőtt beléptek oda. Orvos is járt a háremben, de a beteg odaliszkot egy erre kiképzett asszony vizsgálta meg. Ám a hangverseny vagy a betegség ritka esemény volt, a háremhölgyek élete szomorúan és rettentő unalmasan zajlott.

A sok fiatal, unatkozó nő szerelemre vágyott. Legtöbben szüzek maradtak, hiszen egyetlen éjszakát sem töltöttek a szultánnal. Legfeljebb az eunuchokba szerettek bele, különösen a fiatal őrök álltak nagy becsben. De a legtöbb háremhölgy végül is leszbikus lett.

Most pedig csatolnék pár általam kedvelt képet!
Jó gyönyörködést!
(sok kép következik)