Hello!
A címet folytatva....szval olyan vagyok ugye mint az a bizonyos szörny, hol felbukkanok, hol eltűnök...egyesek szerint nem is létezem...mások szerint igen és néha keresnek is...de a legtöbb embert nem is érdeklem...de a legnagyobb probléma , hogy mostmár a depresszióm olyan stádiumába estem, hogy már Én se érdeklem magamat...ha lehet így fogalmazni.
Ma vasárnap van, és számomra reggel, holott már javában dél van...sőt mindjárt fél egy...de csak most ébredtem fel. Tegnap éjjel már komoly pánik kerített hatalmába, ezért egyszerre 2 gyógyszert vettem be...majd olyan 20 perc múlva már nem éreztem ezt a szorító kegyetlen érzést, mintha a víz alá nyomtak volna és úgyéreztem megfulladok...aztán szépen álomba merültem. Megjegyzem a 2 pirula nélkül nem sikerült volna, sőt az őrület határán voltam. Mert alattomos ez a betegség, ha jön a pánik vagy a roham vagy nemtudom pontosan mi ez. ( mert csak november közepén megyek kideríteni ) Amit eddig magyaráztak, hogy bipoláris mániákus depressziós vagyok, egy enyhe borderline szindrómával megfűszerezve...mindezt ugye egy komoly 3 órás vaskos tesztfüzet alapján....
Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem.... sokszor olvasgatok utánna mit is lehetne tenni, de sajnos mindig arra jutok, hogy külső orvosi segítség nélkül semmit..mondjuk ezt érzem is, hogy én egyedül ebből a szarból már nem mászok ki egyedül, akárhogy is erőlködök...
Vannak napok...órák...percek...pillanatok,amikor próbálok mosolyt erőltetni az arcomra...nos ez abszolut nem őszinte...most nem arról van szó, hogy megjátszom magam vagy kétszínű vagyok, de sajnos nem akarok mindig mindenkit elkeseríteni magam körül, ezért próbálok egy maszkot felvenni, hogy elhitessem velük..oké jólvagyok, minden rendben... persze semmi sincs, mert közben lelkemben déonok mély csatákat vívnak...
Tegnap nagyon megijedtem, mert hirtelen jött rám ez a roham és úgyéreztem folytogat...legszívesebben felhivtam volna valakit...de hajnali 3 kor már gondoltam úgyis mindenki alszik...mert mindenkinek normális élete van körülöttem, csak nekem nem :( ( látszólag, mert ugye nem minden arany, ami fénylik. )
.............
Ezt a bejegyzést hetekkel ezelőtt írtam....nos...
Most éppen eljutottam arra a pontra, hogy egész jólérzem magam...
Szépen leültem a szőnyegre....teleraktam gyertyákkal a körülöttem lévő teret és elkezdtem meditálni...
Arra jutottam, hogy elvagyok...egy síkon...és egészen jólérzem magam itt a saját dimenzióman....most így ugye a körülményekhez képest...
Mégpedig miért is?
Mély elmélkedést folytattam magamban a buszon ma estefelé...hazafelé....és arra jutottam, hogy nem is én vagyok hülye....vagy nem is azok az emberek, akik a zárt osztályon vannak...vagy egyéb diliházban...hanem azok, akik elhitetik magukkal, hogy az az élet, amit ők monoton módon érzelemmentesen rezgések nélkül csinálnak végig nap, mint nap az az ÉLET.... Hát nem....lehet egyfajta élet nekik...átlagos halandóknak...
Nos szerintem annyi történt, hogy mélyebb érzelmű ember révén. egy ideje már kinyílt a harmadik szemem, csak nemtudtam kezelni a dolgokat...a befelé áramló információt és az érzelmi hullámokat, amiket a lelkem igyekezett felfogni...
Megróbálom megszokni ezt az állapotot és megtanulni kezelni, hogy kinyílt a harmadik szemem...
Ez egy fantasztikus dolog és sajnálhatja, akinél ez még nem következett be.
Most úgyérzem, hogy olyan, mintha a felső bekezdést nem is Én írtam volna, holott emlékszem, hogy velem történt...de szinte elsem hiszem...mert most egy olyan stádiumban vagyok, ami kellemes...
Remélem ez így is marad és ezek után fogom tudni irányítani a saját érzelmi állapotomat és érzelemközpontomat. Nagyon erősnek kell lennem ehhez és szigorúnak kell lennem magamhoz, hogy ne essek vissza...hogy őszinte legyek, nemtudom, hogy menni fog e...
Itt vagyok magamnak Én...egyenlőre éppen és viszonylag egészségesen...nos lehet az elmém gyakran megbomlik, de igyekszem visszadönteni az eredeti helyzetébe...egyes egyedül, mert ebben csak magamra számíthatok. Persze a szeretteim segítsége óriási erőt ad...de végülis egyedül kell megvívnom a kínlódást.
Igenis össze fogom szedni magam...és mindenkinek megmutatom, hogy egy egyéniség vagyok, akit eddig is láttak és építeni fogom magam, nem lerombolni... igen...végülis leromboltak engem részben....ez így van...van egy részem, ami azthiszem elveszett, de én létrehoztam egy újat...egy másikat, ami erős lesz és nem hagyja magát többé a rossz energiáknak, hogy felemésszenek...védőpajzsot fejlesztek magam köré és kifogom zárni ezeket a negatív szörnyeket.
Olyan fura, hogy ma a buszon belémhasított egy fura érzés...felismerés, hogy azthiszem akármilyen nehéz, de elkell egednem egy dolgot, amihez eddig véresen ragaszkodtam....egy álmot,ami sohasem válik valóra....
Ez most nagyon nehéz, de én megpróbálom...kicsit úgyérzem feladom...és tudta igazából, hogy ez fog történni, hogy eljön ez a fázis...
Mindent az időre és a végtelenre bízok...de én most felfelé fogok haladni azon a lépcsőn, amin elindultam...hiszen az emeleten ami felé haladok, ismeretlen szobák várnak....tele titkokkal és izgalmakkal...
Oda jutottam, hogy elkezdtem olvasni végre...és zenét is hallgatni...ÚJRA
Eddig mindentől elzárkóztam,és nem érdekelt semmi...tétlenek voltak a napjaim...hiszen ez érthető, mivel elég nagy sokk...trauma ért...
De most úgyérzem újraéledek...és csinálom a napjaimat...végre van kedvem kimozdulni...akár sétálni...vagy olvasni...vagy csinálni valami kaját....eddig megállt az életem, de most kezdek felállni...
Azthiszem magamban most próbálom meg elfogadni a dolgokat....Én senkinek sem kívánom azt a lelki krízist, amin Én most átmegyek...
Az, hogy egyedül vagyok, tudom furán hangzik, de sokat segít....mert van időm magammal foglalkozni és elmélkedni...
Ha mások körülöttem vannak, csak folyamatosan piszkálnak és témáznak, amivel megnehezítik a helyzetem...
De egyedül sokkal könyebb....
Nagyon remélem, hogy hamarosan találok munkát is, aminek rendszere megfog kicsit erősíteni abban, amiket most véghez akarok vinni és célok, amiket el akarok érni...most nagyon lassan haladok, de valami éledezik bennem és mostmár csak kis időre van szükségem...hogy újra felépítsem magam, azt aki vagyok!
Az igazi Én!
Nagyon fáj, hogy elvesztettem valakit...aki sohasem lesz pótolható! Nem lesz ilyen senki és semmi soha többé már...de magamat nem akarom elveszteni...ezért vissza kell találnom...és most ezen vagyok!!!!
